Egy év... Egy éve, hogy Anyám lelépett, és valami önálló dologba kezdtem, amit életnek nem neveznék... 3  hónap egy békási panelrengetegben, 3 hónap egy koleszban,ahol pénteken már a mászó kajamaradékokat lestük, és 6 hónap ebben a koszos faluban..

Majdnem egy hét tömény szívás.... xpwastea köbön, kommunikáció nulla... annyira el vagyok havazba,hogy bejegyzés csak holnap lesz.. sorry..

Lassan szálnak csak tova az órák, mintha megált volna az idő...

Gyakran érzem, ahogy a tél beköszönt, úgy lassul le világunk, elménk, testünk egyaránt...

Kiváncsi lennék, vajon hányan figyelnek fel erre a napi beégett rutin árnyékából,
és hányan suhannak át a tényeken, mint olvasó szempár egy-egy unalmasabb rész fölött....

Mikor már egy frissités sem izgatja az embert, mikor már a régieket is unja, akkor jön rá, hogy valami nincs rendben, vagy akkor csak vár,és vár, míg világunk végleg befagy?

Hát eljutottunk idáig...

2013 decemberjét írjuk,és még élek... Még élek, 19 évnyi szenvedés átvészelése után is.

Hogy miért? Már én sem tudom...